Bor(ozzunk)!? Induljunk a kályhától

Szia,

most beszélgessünk egy kicsit a borokról.

Kezdem én aztán folytassuk a hozzászólásoknál ;) 

Van nekem egy kedves barátom, úgy hívják Olivér, Irsai Olivér.

Akkor ismerkedtünk meg amikor egyetemre jártam. Könnyed, kellemes jól felismerhető társaság. Sok időt töltöttünk együtt. Élveztem, hogy bárhol bármikor felismerem. Aztán elmúltak az egyetemi évek és eltávolodtunk egymástól. Kerestem, kutattam, de egyre kevésbé találtam meg. Úgy tűnt, hogy ő is változott. Már nem volt olyan, mint régen. Valahogy nem találtuk egymást, pedig nagyon sokszor követtem végig, hogyan lesz szőlőből must aztán meg bor (Kispál után szabadon - érted: "lánykából nő aztán meg néni"). 

Kezdtem úgy érezni, hogy tán igaz sem volt. Talán csak a kezdők szerencséje és becsapós érzékelése miatt gondoltam, hogy milyen finom is tud lenni. Talán igazuk van a "nagy" borszakértőknek, hogy az Irsai az a kezdők bora. El is engedtem Olivért, mert hát ahányszor találkoztuk annyiszor kellett csalódnom. Valahogy nem volt önmaga. Persze tudom én hogy van egy kis csavar itt egy kicsi ott, házasodni is nagyon szeret, főleg ha nincs belőle elég (szakmabeli, amolyan borász vicc-féle/titok), de egyszerűen nem fért a fejembe, hogy mivé lett ez a világ, akarom mondani Olivééééérrr hova tűntél???

Mielőtt túlzottan elkalandozok azért heppi enddel folytatjuk a történetet :)

Újra találkoztunk és megcsillant a remény, hogy van még finom, zamatos Irsai Olivér a palackokban. Két termelőtől is sikerült kifejezetten finomat kóstolni. De a tűz valahogy mégsem lobbant fel. Finom volt, megmutatta, hogy igenis kellemes és finom bor ő, csak hát nem hagynak neki teret. Mígnem aztán egyszercsak egy véletlen folytán úgy összegabalyodtunk, hogy azóta sem térek magamhoz. Van egy ifjú titán a Mátra gyönyörű lankáin aki tudja, mit jelent tisztességes, becsületes igazi finom bort készíteni. Ismeri a szakma legtöbb csínját-bínját. És elkészített egy olyan Irsait amit már csak kevesen tudnak. IGAZI Irsai Olivér!!!
Hát én nagyon ritkán iszom 2szer ugyanazt a bort. (Na jó a szülők Othelloja bármikor jöhet... de ez egy másik történet lesz) Ebből az Irsaiból már nem tudom hány kartonnal megittunk az elmúlt hónapokban és még mindig úgy vagyok, hogy jaaa igen ebből kérek még egy pohárral. A legjobb, hogy a feleségem is rákattant, tehát együtt hármasban szoktunk borozni.

Most amikor ezt a bejegyzést írom (2023. Január) még van néhány palackkal, ha szeretnéd megtudni, hogy milyen egy igazi illatos, zamatos Irsai akkor ne légy szégyellős és rendelj belőle EZEN a linken «- már nem elérhető a 21-es évjárat mert elfogyott :(.

Jól áll neki, ha egy pohár után a többit elteszed és másnap újra összeültök. Kell neki egy kis levegő hogy ki tudjon bontakozni.

Köszönöm, hogy elolvastad! Gratulálok, ha adsz neki egy esélyt!

Kommentben meséld el milyen volt megismerni Olivért, az igazit!

Üdv,
Zsolti